Nincs elég ideje elolvasni a teljes cikket? Hallgassa meg az összefoglalót 2 percben.

A főcím önmagát írja.

Magyarország 17 milliárd euró befagyasztott uniós forrást szabadít fel. A piacok emelkednek. Az elemzők frissítik modelljeiket. A befektetési bizottságok felülvizsgálják magyarországi téziseiket.

És akkor jön a nehezebb kérdés. Egy olyan kérdés, amelyet szinte senki sem tesz fel a tudósításban.

Ki fogja ténylegesen bevetni?

A feloldott és a bevetés közötti szakadék

Az uniós források felszabadítása és az uniós források felhasználása két teljesen különböző működési valóság.

A feloldás politikai és kormányzati vívmány. Ehhez teljesíteni kell a jogállamisági mérföldköveket, eleget kell tenni az ellenőrzési feltételeknek, és hivatalos kifizetési kérelmeket kell benyújtani az Európai Bizottsághoz.

A telepítés teljesen más kihívás. Ehhez tőkefelvételre kész projektcsatornákra, az uniós társfinanszírozású programok irányításához szükséges intézményi kapacitásra és a brüsszeli ellenőrzési előírásoknak megfelelő közbeszerzési keretrendszerekre van szükség.

A feloldás azt jelenti, hogy a pénz rendelkezésre áll. A felhasználás azt jelenti, hogy értéket teremtett. A két szó közötti távolság az, ahol a legtöbb uniós alapról szóló történet csendben elbukik.

Magyarország évek óta nagyrészt el van vágva ettől a fővárostól. Elsorvadtak az intézményi izmok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezt a tőkét széles körben bevethessük.

Mit jelent valójában 17 milliárd euró a helyszínen?

A telepítési kihívás megértéséhez segít lebontani, hogy valójában miből áll a 17 milliárd euró.

A finanszírozás két fő forrásból származik.

1. folyam: Kohéziós politikai alapok - mintegy 7,6 milliárd euró

Ezek az alapok a regionális fejlesztést, az infrastruktúrát, a szociális programokat és a gazdasági konvergenciát célozzák. A nemzeti és regionális irányító hatóságokon keresztül több száz egyedi projektbe áramlanak a közlekedés, az energia, az oktatás és a vállalkozásfejlesztés területén.

Minden projekthez szükség van egy irányító hatóságra, egy kedvezményezett szervezetre, egy közbeszerzési eljárásra, egy végrehajtó csapatra és egy olyan ellenőrzési nyomvonalra, amely egyszerre felel meg a magyar és az uniós előírásoknak.

2. folyam: Helyreállítási és rugalmassági eszköz - mintegy 10,4 milliárd EUR

Az RRF a kohéziós alapoktól eltérően működik. Nem a projektkiadások, hanem a mérföldkövek teljesítése alapján folyósít. Magyarországnak minden egyes kifizetési részlet felszabadítása előtt bizonyítania kell, hogy az egyes reformok és beruházások megvalósultak.

Az RRF mérföldkő struktúrája igényes. Tíz kiemelkedő szuper-meilestont kell megvalósítani az augusztus 31-i határidőig. Minden egyes mérföldkőhöz intézményi intézkedésekre, jogi reformra vagy bizonyítható beruházás megvalósítására van szükség.

Az augusztus 31-i valóság

A legtöbb tudósítás politikai határidőként kezeli augusztus 31-ét. Valójában ez egy operatív határidő.

Az Európai Bizottság kifizetési szabályai egyértelműek. Az augusztus 31-ig hivatalosan nem igényelt és igazolt pénzeszközök nem kerülnek átcsoportosításra. Véglegesen eltűnnek.

Magyarország a korábbi programozási időszakokból származó, véglegesen visszavont kohéziós forrásokból már eddig is mintegy 10 milliárd eurót veszített. A felhasználási kapacitás nem tudott lépést tartani a kifizetési ablakokkal. Ugyanez a kockázat ma lényegesen nagyobb mértékben áll fenn.

A kockázat nem politikai jellegű. A kockázat operatív. És ezt jelentősen alábecsülik.

Az új kormány május elején lép hivatalba. Így kevesebb mint négy hónap áll rendelkezésre tíz kormányzati mérföldkő végrehajtására, a közbeszerzési keretek újjáépítésére, a projektcsatornák minősítésére és a több tucat párhuzamosan futó program hivatalos kifizetési kérelmeinek benyújtására.

Négy hónap nem hosszú idő, amikor az ehhez szükséges intézményi infrastruktúrát az elmúlt évtizedben szándékosan meggyengítették.

Az öt telepítési szűk keresztmetszet

A felszabadított 17 milliárd euró és a felhasznált 17 milliárd euró közötti különbség öt konkrét működési szűk keresztmetszeten keresztül vezet. Mindegyikhez olyan vezetői igény tartozik, amelynek betöltéséért Magyarország jelenleg küzd.

1. Programirányítási kapacitás nemzeti szinten.

Az uniós alapok ilyen mértékű felhasználása olyan programirányítási irodákat igényel, amelyek tapasztalt igazgatókkal rendelkeznek, akik ismerik mind az uniós szabályozási kereteket, mind a magyar intézményi realitásokat. Az előző kormányzat alatt ezek a szerepek szisztematikusan alulfinanszírozottak voltak, és a prioritásoktól elmaradtak.

Újjáépítésükhöz időre van szükség, amelyet az augusztusi határidő nem biztosít.

2. Az uniós ellenőrzési előírásoknak megfelelő közbeszerzési szakértelem.

Az uniós finanszírozás minden egyes eurójához olyan közbeszerzési eljárásra van szükség, amely kiállja a brüsszeli ellenőrzést. A magyar közbeszerzés több mint egy évtizede olyan keretek között működik, amelyek a politikai eredményeket a megfelelőség minőségével szemben előnyben részesítik.

A jelenlegi piacon valóban kevés a tapasztalt beszerzési igazgató, aki érti az uniós szabványokat, és gyorsan képes a megfelelő folyamatokat végrehajtani.

3. A projektvezeték készenléte.

Az uniós forrásokat nem lehet olyan projektekre fordítani, amelyek nem állnak készen arra, hogy felszívják azokat. A projektcsatornához megvalósíthatósági tanulmányokra, környezeti vizsgálatokra, tervezési jóváhagyásokra és a végrehajtásra képes kedvezményezett szervezetekre van szükség.

Sok olyan projektet, amelyet a befagyasztott évek alatt kellett volna kidolgozni, nem fejlesztettek ki. A csővezeték vékonyabb, mint amennyit a finanszírozási keret megkövetel.

4. Pénzügyi irányítási és ellenőrzési nyomvonal-képesség.

Az EU által társfinanszírozott projektek olyan pénzügyi irányítási rendszereket igényelnek, amelyek képesek olyan ellenőrzési nyomvonalakat létrehozni, amelyek mind a nemzeti, mind az uniós ellenőrző hatóságoknak megfelelnek. Az uniós alapok pénzügyi irányításában közvetlen tapasztalattal rendelkező pénzügyi igazgatók és pénzügyi ellenőrök jelenleg speciális és ritka kompetenciát jelentenek Magyarországon.

A legtöbb szervezet, amely először vet be uniós tőkét nagyobb léptékben, nem rendelkezik ezzel a kompetenciával.

5. Ágazatspecifikus technikai vezetés.

A különböző finanszírozási források különböző technikai szakértelmet igényelnek. A zöld átmenet programjainak környezetvédelmi mérnökökre és fenntarthatósági igazgatókra van szükségük. Az infrastrukturális programokhoz építőmérnökökre és nagy tőkeprojektekben szerzett tapasztalattal rendelkező projektigazgatókra van szükség.

A digitális átalakítási programoknak olyan technológiai vezetőkre van szükségük, akiknek van tapasztalata a közszféra megvalósításában. Minden ágazatnak megvan a maga vezetői hézaga, és mindegyiket egyszerre kell betölteni.

Ki csinálta már ezt korábban

A legközelebbi hasonló pillanat a közép- és kelet-európai történelemben Lengyelország 2004-es EU-csatlakozása utáni időszak.

Lengyelországnak hasonló kihívással kellett szembenéznie, amikor nagy összegű uniós finanszírozást juttatott egy olyan intézményi infrastruktúrába, amely nem volt teljesen felkészülve erre. A bevált megoldás az volt, hogy nem vettek fel állandó köztisztviselőket programirányítási feladatokra.

Tapasztalt külső programigazgatókat, pénzügyi vezetőket és beszerzési szakembereket helyezett el kritikus pozíciókba, meghatározott megbízatásokkal, miközben mellettük állandó intézményi kapacitást építettek ki.

“Lengyelország csatlakozás utáni telepítési sikere nem a pénzről szólt. Hanem arról, hogy a kifizetési ablakok megnyílása előtt elegendő olyan ember ült a megfelelő helyeken, akik már korábban is irányítottak uniós finanszírozású programokat.”

Magyarországnak rövidebb az időablaka és tömörebb az ütemterve, mint Lengyelországnak volt. A tanulság még sürgetőbb.

Mit tesznek most az okos szervezetek

Azoknak a vállalkozásoknak és közintézményeknek, amelyek a következő tizenkét hónapban sikeresen fognak uniós tőkét felhasználni Magyarországon, van egy közös jellemzőjük. Nem várják meg az állandó intézményi átalakítás befejezését, mielőtt kezelnék a vezetési hiányosságaikat.

Három gyakorlati intézkedés választja el a felkészülteket a felkészületlenektől:

1. Az uniós program igazgatójának meghatározása és tájékoztatása a kormány hivatalba lépése előtt.

Nem a mérföldkövek megerősítése után. Nem a kifizetési kérelmek benyújtása után. Azok a szervezetek, amelyeknél ez a személy májusban már a helyén van, három hónappal előrébb járnak, mint azok, amelyek augusztusban kezdik meg a keresést.

2. A közbeszerzés megfelelőségének ellenőrzése azonnal befejeződött.

Minden olyan szervezetnek, amely uniós társfinanszírozású forrásokra számít, vagy azok kezelését tervezi, már most ellenőriznie kell jelenlegi közbeszerzési keretrendszerét az uniós szabványok alapján. Az ellenőrzés által feltárt hiányosságokat az első kifizetési kérelem benyújtása előtt kell megszüntetni, nem pedig az első ellenőrzési megállapítás után.

3. A pénzügyi irányítási rendszerek párhuzamos korszerűsítése.

Az uniós forrásokra vonatkozó ellenőrzési nyomvonalra vonatkozó követelmények konkrétak és nem képezik vita tárgyát. Azoknak a pénzügyi igazgatóknak, akik korábban nem irányítottak uniós társfinanszírozású programokat, vagy gyors továbbképzésre, vagy a program végrehajtásának első napjától kezdve tapasztalt ideiglenes pénzügyi ellenőrre van szükségük.

Pontosan ez az a munka, amelynek felgyorsítására az interim menedzsment létezik. Nem mint állandó megoldás, hanem mint a leggyorsabb út a jelenlegi intézményi kapacitástól az augusztusi határidő által megkövetelt szintre.

A CE Interimnél uniós programigazgatókat, beszerzési szakembereket és pénzügyi ellenőrök pontosan ilyen helyzetekbe kerültek a közép- és kelet-európai piacokon. A sikert meghatározó minta következetes. Tapasztalt emberek a kritikus bevetési szerepkörökben, mielőtt az ablak megnyílik, nem pedig miután bezárul.

A lényeg

Magyarország 17 milliárd eurós uniós forrásból származó története valós, és a kiaknázás valóban jelentős.

A befektetők, a vállalkozások és a Magyarországon működő állami szervek számára most nem az a történet a fontos, hogy nem a nyitány. Hanem a kiépítés.

A tőke nem teremt értéket azáltal, hogy megérkezik. Azzal teremt értéket, hogy olyan projektekbe kerül, amelyek mérhető eredményeket hoznak az uniós mérföldkő-követelményekkel szemben.

A telepítési lánc minden egyes láncszemének vezetési követelményei vannak. E követelmények többsége jelenleg nem teljesül.

Azok a szervezetek, amelyek megértik ezt a különbséget, és augusztus 31. előtt cselekszenek, megragadják a feloldás által ígért értéket. Azok, akik a feloldást a történet végének tekintik, a befektetési bizottságaiknak fogják megmagyarázni, hogy miért volt helyes a tézis, de a hozam nem volt az.